Interjú

Ma megjelent egy interjú velem a céges belső hírekben. Szerintem minden része publikus , kimásolom ide.
Sok olyan kérdés és válasz szerepel benne, amit gyakran meg szoktak kérdezni az úttal kapcsolatban.
(Aki olvasta, mert IBM-es attól bocsánat az ismétlésért.)

*******

Most vagy soha! - kétgyermekes családanyaként Indiába


Interjú Móczár Évával, aki hamarosan a CSC India 4-es csapat tagjaként utazik Indiába

A 2009/2010-es évre összesen 6 kollégát választottak ki Magyarországról az IBM Corporate Service Corps pályázatán. Az IBM Magyarország idei első kiutazója Móczár Éva, aki 2009. október 17-én családanyaként vág neki a kihívásnak, s az elkövetkezendő egy hónapot Ahmedabad-ban fogja tölteni az India 4-es csapat tagjaként. Nemsokkal azelőtt beszéltünk vele, hogy nekivágott volna élete egyik legnagyobb kalandjának.




Éva, mikor hallottál először a Corporate Service Corps programról és miért jelentkeztél?

A lányaim megszületése előtt Angliában dolgoztam az egyik Vízügyi Igazgatóságnál, itt találkoztam először a Corps-hoz hasonló programmal, ahol fiatal vízépítő mérnököket toboroztak Afrikába, hogy az ivóvízhálózat kiépítésében segítsenek. Sajnos én akkor nem kerültem be a kiutazók közé, de elhatároztam, hogy ha egyszer lehetőségem lesz, mindenképpen szeretném testközelben megtapasztalni azokat a problémákat, amivel a fejlődő országokban lakó emberek nap mint nap szembenéznek.

A Corporate Service Corps-ról tavaly hallottam először, de akkor még nem tudtam pályázni, mert nem volt meg a szükséges értékelésem. Aztán amikor a tavalyi magyar résztvevők a vietnámi és tanzániai élményeikről meséltek a hazatérés után, igazából nem is volt kérdés, hogy ha egyszer tehetem, akkor mindenképpen jelentkezni fogok.

Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy kiválasztottak?

Először csak várólistára kerültem. Ez olyan érzés volt, mint amikor egy magasugró majdnem átviszi a lécet, de a végén mégis leesik a rúd. Nem igazán bíztam benne, hogy valóra válhat az álmom. Aztán pont egy olyan időszakban, amikor egyébként is nagyon sűrű volt az életem, egy hétköznap este jött az értesítés, hogy bekerültem a résztvevők közé. Hirtelen csak annyit éreztem, hogy „most vagy soha”!

Hogyan fogadta a családod a hírt?

A férjem büszke volt rám, az anyósom elvállalta, hogy egy hónapig helyettesít, a kisebbik lányom, aki 11 éves, a nyakamba ugrott és velem együtt örült, a nagyobbik lányom pedig, aki tinédzser, csak fogta a hasát és nevetett. „Te?! Indiába?!”- kérdezte értetlenül.

És kik írigyeltek leginkább, hogy egy hónapra kiszakadsz a mindennapokból?

Lehet, hogy furcsán hangzik, de a korombeli többgyerekes anyukák. Akinek gyerekei vannak, az tudja, hogy ez egy 24 órás elfoglaltság, ahol soha nem érzi úgy az ember, hogy kész van mindennel. Egy anyának nem mindennap adatik meg, hogy egy olyan „felmentést” kap, mint ez a küldetés.

Nagyon sokan pályáztak idén is. Szerinted mitől volt sikeres a pályázatod?

Megfogadtam a tavalyi résztvevők tanácsát a kitöltéssel kapcsolatban, s próbáltam olyan tulajdonságaimat kidomborítani, ami az IBM számára is fontos lehet a jövőben, illetve megkülönböztet a többi pályázótól. Abban is biztos vagyok, hogy a menedzserem is megtett mindent az ajánlásomnál, mert nagyon mondogatta, hogy alig várja már, hogy „megszabaduljon” tőlem.

Mondanál néhány szót az IBM-es karrieredről?

11 éve kerültem az IBM-hez, mint kockázatelemző, s azóta is ugyabban a pozícióban dolgozom. Azért találtam és találom ma is érdekesnek ezt a feladatot, mert a projektek, az emberek és a világ is folyamatosan változik körülöttem, s ehhez nekem is alkalmazkodnom kell.

Indiába utazol. Mit tudsz a célországról?

Eddig főleg útleírásokat olvastam, de a 3 hónapos felkészülés során is rengeteg anyagot kaptunk. Minél többet tudtam meg az országról, annál inkább azt éreztem, hogy mennyire sok minden van még, amit meg szeretnék ismerni. Annyi biztos, hogy India merőben különbözni fog azoktól az országoktól, ahol eddig jártam.

Kikből épül fel a leendő csapatotok?

A csapat 9 főből áll, van közöttünk két amerikai, két német, egy japán, egy holland, egy dán és egy finn kolléga. Számomra is meglepő volt, hogy nem egy nagy projekten fogunk dolgozni, hanem kettesével és hármasával leszünk beosztva egy-egy projektre. Én az egyik német kollégával leszek egy csapatban.

Tudjátok már, hogy Indián belül hová mentek és pontosan mit fogtok csinálni?

Ahmedabad-ba megyünk, amit a Kelet Manchester-ének is neveznek jelentős textilipara miatt. A mi kis csapatunk az „Indicorps” nevű non-profit szervezetnek fog dolgozni, ami a nem Indiában élő, de indiai származású fiatalok önkéntes munkáját segíti. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ezeknek a fiatal értelmiségieknek a bevonásával a szervezet olyan programokat szervez, ami például ellensúlyozza a vallási ellentéteket, vagy éppen a történelmi örökség megőrzését tűzi ki célul.

Mit vársz ettől az úttól? Szerinted milyen tapasztalatokkal és új képességekkel térsz majd haza?

Az tetszik a legjobban a programban, hogy egy teljesen más élethelyzetben próbálhatom ki magam. Óriási különbség van, amikor valaki egyedülállóként vagy éppen családanyaként vág bele egy ilyen nem mindennapi küldetésbe. Az, hogy egy hónapra elszakadhatok a mindennapi kötelezettségektől, számomra azt jelenti, hogy olyan dolgokra tudom összpontosítani az energiámat, amelyekre a jelen körülmények között nem, vagy csak alig lenne lehetőségem. Az, hogy egy hónapon keresztül angolul kommunikálhatok és egy nemzetközi csapatban dolgozhatok, már önmagában is egy vonzó kihívás. Remélem, hogy mentálisan is mindannyian gazdagabban térünk majd vissza.

Azok a kollégák, akiket érdekel az indiai kiküldetésed, hol tudják nyomon követni az egy hónap alatt, hogy éppen mi történik Veled?

Természetesen én is írok majd blogot. Magyarul már el is kezdtem, akit érdekel, az a http://evaindiaban.blogspot.com/ címen olvashat bővebben a felkészülésemről, illetve később az indiai mindennapjaimról. Ezen felül a csapatunknak is lesz egy angol nyelvű CSC blogja.

Hogyan fogod megosztani a tapasztalataidat, amikor hazaérkeztél?

Azon felül, hogy a kollégáknak tartok majd beszámolót, családi vonalon is megpróbálok minden lehetőséget kihasználni. A gyerekek iskolájában már most nagy az érdeklődés, s elképzelhető, hogy a haladó angol csoportokban tartok majd előadást Indiáról. A férjem munkatársai is nagyon kíváncsiak a programra, hozzájuk is biztosan el fogok látogatni.

Jó utat kívánunk!