félárbóc

Ma félárbócra állítottam a vitorlát. Konkrétabban....egész délelőtt a szobámban lábadoztam.
Elképesztő mennyiségű vizet ittam és nem ettem semmit. Szerintem ez így segített.

kb 11 körül úgy ítéltem meg, hogy vagyok annyira jól, hogy csatlakozzam a kollégámhoz, aki már reggel 9-re odament az Indicorps önkéntesek találkozójára, amit az egyetemi campus-ban tartottak.
Még a szállodában felírattam magamnak a hely nevét, ahova mennem kellett gujarati nyelven, ami jó ötletnek bizonyult, mert a kollégámat reggel kb 1 km-rel arrébb tették ki a riksából, hogy ....valahol itt lesz.

A megbeszélést a gyepen ülve/fekve tartották egy nagyon szépen gondozott krikett pályán. Pávák és mókusok járkáltak, ugráltak körülöttünk. Domikiknek és nekem elég szokatlan, ugyanakkor nagyon érdekes és vonzó volt minden, amit ott láttunk, hallottunk.
Én pont akkor cseppentem be a beszélgetésbe, amikor egy nagy körben ülve mindenki sorban elmesélte, hogy az elmúlt találkozásuk óta mi volt a legjobb és a legrosszabb dolog, ami vele történt.
A legmegindítóbb történet az volt, ahogy az egyik önkéntes fiú elmesélte, hogy milyen volt megtanítani a nagyon tradícionális körülmények között élő asszonyokat arra, hogy telefonon ajánlják a termékeiket a potenciális vevőiknek.Természetesen először teljesen elzárkóztak tőle, mert ezt a férfiak dolgának ítélték.
Amikor aztán az egyik asszonyt ez a fiú bedobta a mély vízbe és az vevő határozott érdeklődést mutatott, akkor úgy tekintettek rá, mint egy félistenre. Sajnos én nem tudom olyan jól elmesélni, de nekem összeszorult a torkom, ahogy leírta a szituációt.

Mielőtt eljöttünk, becsatlakoztunk egy olyan megbeszélésbe, ahol az előre kiadott olvasnivalókat tárgyalták meg. Hogy őszinte legyek, nem volt könnyű követni, mert szinte mindenki anyanyelvi szinten beszélte az angolt és elég fajsúlyos szövegek voltak, Martin Luther King-től, Machiavelli-től.....etc. Leginkább a vezetési stílusra volt kihegyezve és volt hozzá moderátor.

Miután visszaérkeztünk a szállodához gondoltam, hogy akkor most itt az ideje pénzt váltani, mert a több napos Diwali ünnep miatt ezt idáig nem tudtam megejteni és már 3 kollégámnak is tartoztam. Rögtön 300 USD-t váltottam át rúpiára és okulva a korábbi napok tapasztalataiból jeleztem, hogy jó sok apróra (kisebb papír címletekre) lesz szükségem. Már ott megrökönyödtem, hogy a bankár aki velem foglalkozott a dollárt csak úgy átnyújtotta a mellette ülő kollégájának, aki betette az inge zsebébe, a többi mellé. Ahol a helye van. :-) Ennél csak akkor volt nagyobb a megdöbbenésem, amikor megláttam a rengeteg pénzt, amit nekem átnyújtottak.
Még jó, hogy volt nálam nagyobb hátizsák. Próbáltam természetesen viselkedni, de azért volt egy olyan érzésem, hogy......biztos, hogy velem történik ez ?

Este elmentem a kollégáimmal egy dél-indiai étterembe gyalogtávolságra a szállodától. Én ugyan kihagytam a vacsorát, de alaposan megfigyeltem a többiek vacsoráját és a reakcióit.
Innen üzenem, KFB-nek, hogy igen az éttermekben is kézzel esznek, méghozzá a tiszta kezükkel (jobb kéz).
Általában van evőeszköz, de én eddig csak a kanalat láttam, hogy használták, amikor a rizsre ráöntik a szószt, akkor azt azzal eszik, vagy a desszerteket is. De ma pld az Indicorps-nál egyáltalán nem volt evőeszköz. Leginkább a szilárd részekkel kell valahogy felszedni a lágyabb folyósabb részeit az ételnek, amit eléd tesznek. Pld a palacsintaszerű kenyérfélével mártogatni, tunkolni, felszedni.
Az ételeik teljesen vegetáriánusok, ninncs hús. Itt jön rá az ember arra, hogy milyen változatosan lehet vegetáriánus ételekből is táplálkozni.Teljesen más perspektívába kerül a vegetáriánus táplálkozás. Na jó, erre azért visszatérek az 5. hét vége felé is. :-)